Északi kikötő és egyben üdülő település. Mögötte a száztíz négyzetkilométeres Bizertai-tó terül el. Mint természetes kikötő, először a főníciai tengerészeket vonzotta ide, akik megalapították Hippo Diarrhytust. Később a franciák érkeztek ide és sokáig maradtak. Azonnal tisztában lehetünk a tó szerepével, amint megpillantjuk a Nemzeti Halászati Hivatal osztriga- és kagylótelepeit. Egészen 1963-ig a franciák féltékenyen őrizték ezt az egykori kalózbirodalmat. A risorgimento attól tartott, hogy bármikor megtámadhatják Itáliát, ezért a II. világháború alatt kulcsfontosságú hadszíntérré vált, melyért elkeseredett harcokat folytattak és az első NATO-tábornokok is stratégiai fontosságú helynek tartották.
Az atomkor szelleme a hatalmas tartályhajók és a Szuezi-csatorna lezárása mind hozzájárult, hogy Bizerta forgalmas kikötővé váljon. A Tunisz felől érkező út keresztezi a 300 méteres forgóhíd útját és a város közepébe fut. Az Avenue Du Président Habib Bourguiba szegélyezi a Mártírok terét, majd a Régi kikötő érintésével a bizertai esplanade-ra érkezik, ahol a kormányszervek hivatalai, a Sport-Nautique bár és étterem és a sarkon túl a rendőrség, a buszpályaudvar és a Körzeti Idegenforgalmi Hivatal található.
A festői Régi kikötő választja el az óvárost az újtól. Nehéz elképzelni, hogy egészen 1890-ig a Régi kikötő azon a csatornán volt, amely eredetileg a tóhoz vezetett. A csatornában egy sziget volt, melyet azóta a szárazföldhöz kapcsoltak. Ezen a rakparton áll ma az ONA-áruház, hagyományosan ízléses áruval. A Place du 13 Janvier 1952 nevű tér túlsó oldalán álló különös szökőkutat valószínűleg Juszuf dej építtette 1642-ben, és ő íratta rá a török és arab feliratokat is. Ha innen jobbra indulunk, egy másik, szintén feliratos szökőkút mellett haladunk el. Ezt követően forduljunk balra, a Place du Marché felé. Innen nyílik a kasba boltíves bejárata, melyet azért építettek olyan kanyargósra, hogy megakadályozzák a középkori hódítók bejutását. Itt található a medina XVII. századi mecsetje, melynek minaretjét újracsempézték. A Place du Marchén, a kasba kapujával szemben nyílik a Rue des Armuriers. Itt áll Sidi Mustari szerény mecsetje és türbéje, majd egy boltív mögött a Lakosok suqja tűnik fel. A XVII. századi Nagymecset látogatásakor a látogatókat arra kérik, hogy a helynek megfelelő öltözetben jöjjenek, és ne dohányozzanak. A sétány elegáns üzletek, fehér árkádos utcák között kanyarog tovább, a Bab el-Jedidig, az „Új kapu”-ig. Útközben fekete fátylas asszonyokat láthatunk.
A háttérben álló hegy tetejét a Spanyol erőd koronázza, melynek bástyákkal megerősített falai befelé dőlnek. A Sidi Salem erődjeként is emlegetett citadellát a törökök építették 1573-ban. Juszuf dej építette újjá 1620 és 1642 között, majd 1968-ban szabadtéri színházat alakítottak ki benne.
Szállodák
Kényelmes a háromcsillagos Corniche. Remek strandot használnak közösen a kétcsillagos Nador, a Jalta és az üdülőtábor jellegű El-Kebir. Tőlük nyugatabbra áll a kétcsillagos Petit Mousse, melynek elismert étterme van, de nincs úszómedencéje, továbbá a strand túlsó részén az El-Khayem. A kikötőhöz közelebb van a Sidi Salem.