Rodosz görög sziget, neve rózsát jelent, a Dodekanészosz-szigetcsoporthoz tartozik, annak is a legnagyobb tagja, valamint Görögország egyik legkedveltebb turista célpontja. Területe 1400 négyzetkilométer, lakosságának fele a sziget fővárosában, Rodosz városában él. A sziget 73 kilométer hosszan nyúlik el, szélessége 25 kilométer. A szigeten egy hegylánc húzódik. A sziget érdekessége, hogy folyói maradéktalanul kiszáradnak nyaranta.
Rodosz – Dodekanészosz szigetek
A sziget legrégebbi városait a főniciaiak alapították, csak az i.e. I. évezred elején vették át a görögök az uralmat. A görög uralom alatt a városok egyesültek, ezáltal hexapoliszt alkottak. I.e. 408-ban alapították Rodosz városát. Később Nagy Sándor elfoglalta a szigetet, de halála után a sziget függetlenítette magát. Ennek hatására jelentős tengeri és kereskedelmi hatalommá vált a sziget. Tengerészeti törvényeket fektettek le, melyet az egész Földközi-tengeren elfogadtattak, majd később a rómaiak is elismerték érvényüket. A későbbiek folyamán a sziget a bizánci császárság uralma alá került, majd a XIV. század legelején elfoglalták a Johanniták, akiket később rodoszi lovagoknak hívtak. A XVI. század elején a török uralkodó, I. Szulejmán kiűzte a szigetről a lovagrendet, ezután kénytelenek voltak Máltára menni, ezután a nevük is megváltozott, Máltai Lovagrend lettek. A török uralom egészen a XX. század elejéig tartott, majd Olaszország része lett a sziget. A második világháború után a szövetségesek Görögország részévé nyilvánították a szigetet.
A világ hatodik csodája – A Rodoszi Kolosszus
A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási szobra volt Rodosz városában. 35 méteres magasságával a világ hatodik csodájaként emlegették. A monda szerint, amikor Zeusz felosztotta a világot gyermekei között, Héliosz kimaradt, ezért Rodosz szigetét kérte apjától. Ezért a rodoszi nép istene Héliosz volt, ezért őt ábrázolta a hatalmas szobor. Mérete hozzávetőlegesen a New York-i Szabadságszoboréval egyezett meg. A szobor egy hálaadás és tiszteletadás jelképe volt, amiért az isten segített Rodosz polgárainak megvédeni a várost Démétriosz támadásakor.
A kolosszus bronzból készült, belsejébe kövek kerültek, ezzel védve a szobrot az időjárás viszontagságaitól. Eredetileg a város tenger felőli bejáratánál állt. A korabeli feljegyzések szerint, az építéshez 15 tonna bronzra és 9 tonna vasra volt szükség. I.e. 222-ben, egy földrengés következtében a szobor egyik lába megsérült és az egész szerkezet eldőlt. Újraépítésére nem került sor. A megmaradt részeket, az arab uralom idején eladták Szíriába.
Pillangók Völgye
A sziget belsejében óriási meglepetéssel szolgál a Petaludesz, azaz a Pillangók Völgye. Ez egy viszonylag hűs völgy, melyet meredek sziklafalak határolnak. Érdekessége, hogy párzási időszakban tízezer számra gyűlnek össze a medvelepkék. A sziklákat és a fák törzseit élő szőnyegként lepik el, csodálatos látványt nyújtanak.
Rodosz városa
Rodosz városa a sziget északi részén helyezkedik el. Az óváros nagyon jó állapotban maradt ránk, a Világörökség része. Alapítása i.e. 408-ban történt, ekkor lett a közös főváros. Az ezt követő háromszáz évben a tengeri kereskedelem és a hajóépítés stabil gazdasági alapot nyújtott a városnak, mely virágkorát élte. A Rodoszi Kolosszus is ebben az időszakban készült. A korai kereszténység időszakában püspöki székhelyként működött a város, mint a Bizánci Birodalom része. A XIV. században, amikor a Johannita Lovagrend megvásárolta a szigetet, akkor építették fel a jelenleg is meglévő várfalat. A XVI. században I. Szulejmán fél éves ostrom révén bevette a várost. Ezt követően török jellegűre formálták a várost, építettek közfürdőt és mecsetet, átalakították a házakat és a templomokat. A XX. század elején az olaszok vették be a várost, akik renoválták a lovagkori épületeket, a Nagymesteri Palotát, valamint kiépítették a teljes infrastruktúrát.
Rodosz városa nagyon sok látnivalót kínál az ide érkező számára. Az óvárosban megtekinthető a középkori városfal teljes hossza, mely 12 méter vastag. A Várbeli Miasszonyunk templom érdekessége, hogy a különböző uralmak mind a saját ízlésük szerint alakították át az évszázadok folyamán. A templom a XIII. században épült, a johanniták gótikus stílusban építették át, később a törökök minaretként használták, majd ismét keresztény templom lett belőle, jelenleg múzeumként funkcionál. A johanniták régi rendkórháza a mai napig áll. A XIV. században épült, először kórházként, később fegyverraktárként funkcionált. Jelenleg a régészeti intézetnek és a népművészeti múzeumnak ad otthont. Az új rendkórház a XV. században épült, ma régészeti múzeumként működik. A Szulejmán mecset sajnos nem látogatható, mivel ma is imaházként működik. Ez a török uralom alatt, a XVI. században épült. A török uralom alatt épült Musztafa pasa fürdője és a Török Könyvtár, továbbá a Redjab pasa mecset is érdemes a megtekintésre. A sziget legismertebb épülete a Nagymesteri Palota, melyről később még ejtünk pár szót, mint ahogy a lovagok utcájáról is.
Az újvárosban is vannak érdekességek és látnivalók. Legérdekesebb talán a három kikötő egyikében található három középkori szélmalom. A XV. századból maradt ránk a Szent Miklós torony, mely a Rodoszi Kolosszus eredeti feltételezett helyén áll. Az olasz korszak építészetét idézi a XX. század elején épült városháza, a bíróság, a főposta, a kormányzósági palota és a színház épülete.
A város környékén két látványosságra érdemes sort keríteni. A Monte Smith dombon áll az ókori város akropolisza Zeusz és Athéné templomok, az ókori színház és a stadion romjaival. A Rodini park is érdekes, mely a várostól két kilométernyire található, ez a park volt annak idején a johanniták gyógyfüves kertje.
Nagymesterek Palotája
A rodoszi Nagymesterek Palotája a XIV. században épült, az ókori Héliosz szentély helyén. Az építményt a johanniták, a későbbi máltai lovagrend építtette, akik a XIV. és XV. század között, kétszáz éven át uralták a szigetet. Az építményt eredetileg erődítménynek építették, majd az idők folyamán az egymást követő nagymesterek folyamatosan bővítették és szépítették. Erődítménynek tökéletes volt, hiszen alatta háromszintes kazamatákat hoztak létre, felkészülve a lehetséges ostromokra, itt hatalmas mennyiségű élelmiszert tudtak elraktározni. Az épület annyira stabil volt, hogy még az 1523-as ostrom idején sem sérült meg. A török uralom alatt a palota börtönként működött. A XIX. század közepén egy lőporrobbanás rongálta meg először súlyosan, helyreállítása csak a XX. században, az olasz uralom alatt történt meg. Az olaszok teljesen eredeti formájára állították vissza, ehhez a XV. századi krónikákat és az eredeti tervrajzokat vették alapul. Így sikerült olyan formára renoválni, amilyen a török győzelem előtti állapotában volt a palota.
Az olaszok nem minden cél nélkül hajtották végre a teljes renoválást. Az olasz királyok és később Mussolini nyári rezidenciájaként szerették volna hasznosítani a palotát. Amellett, hogy látszólag eredeti állapotában volt a palota, belülről teljesen modernizálták. A belső tereket ókori római tárgyakkal rendezték be, igazán pazar luxust hoztak létre, mely méltó volt az egykori nagymesterek egykori pompájához. Miután 1948-ban a sziget ismét Görögország részévé vált, a palota múzeum lett, és ebben a minőségében funkcionál a mai napig is.
A Nagymesterek palotájához a Lovagok utcája vezet, mely a leghíresebb középkori utca, többnyire a johanniták építették. Érdekessége, hogy fekete kavicsmozaikkal van kirakva. Az utca első épülete ma az olasz konzulátus székhelye, a következő a francia nyelv kápolnája, majd a spanyol körlet következik. Az utca egy térbe fut bele, ahol a Nagymesteri palota található, továbbá romok és a Szent János katedrális, mely a régi időkben a johanniták fő temploma volt. A templom sajnos teljesen megsemmisült. Mint nagyon sok templomot, ezt is lőpor tárolására használták egy időben, majd a XIX. század közepén, egy villámcsapásnak köszönhetően felrobbant. Később, az olasz időkben, az egyik kikötőben felépítették pontos mását, ma ez az Evangeliszmosz katedrális.