Olaszország

ahol igazi a pizza és a capuccino

Nevezetességek, főbb látnivalók Olaszországban

Olaszországban sokféle kultúra keveredett: minden városa, régiója más és más látványosságot kínál. Az ország változatos földrajza, éghajlata minden turista-típusnak kínál szórakozási, pihenési vagy akár kulturálódási lehetőséget.

Az ország északi, Ausztriával szomszédos része kedvelt síterep, míg az Adriai-tenger partja ez egyik legkedveltebb célpontja az autóval nyaralni indulóknak. A homokos tengerpart apartman-rengetegéből könnyen elérhető Velence, a lagúnák és a gondolák romantikus városa, a hasonlóan kedves Chiogga városka, vagy éppen Szent Antal városa, Padova. Vicenza és Verona, két reneszánsz városka, bájos épületekkel. Torino környéke nem csupán Kossuth Lajos miatt lehet érdekes számunkra, hanem a közelmúltban itt rendezett téli olimpia miatt is érdemes felkeresni. Genova kikötővárosa - 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt, Pisa ferde tornya szinte szimbóluma Olaszországnak. Lucca, Puccini szülőhelye talán kevésbé ismert, pedig gyönyörű kör alapú főtere, tornyai, gyönyörű templomai számtalan látványosságot kínálnak. Firenze: a reneszánsz bölcsője - mintha az irodalomkönyvbe léptünk volna be. Mindenütt Michelangelo, Dante és más humanista művészek lába nyomában járunk, szűk utcák, ragyogó paloták, tágas, élettel teli terek, szebbnél-szebb templomok.
Délebbre Róma: nincs annyi nap, hogy mindent fel lehessen fedezni Rómában, hiszen az antik kortól kezdve folyamatosan lakott a város. Ókori romok, reneszánsz szobrok, barokk templomok, modern műemlékek.
Róma színes történelme vonzza a látogatók ezreit. A félsziget közepén található, a Tevere folyó mentén, mindössze 30 km-re a nyugati parttól. A Borghese Parkban található a Borghese Villa, mely most múzeumként üzemel, valamint az Állatkert. A Piazza del Popolo magaslatról egész Róma a turista szeme elé tárul. Érdemes elmenni a Trevi-kúthoz is, melyhez az a monda fűződik, hogy, aki bedob egy pénzérmét, az még biztosan visszatér Rómába, az "örök városba". A Colosseum épületét érdemes minél hamarabb meglátogatni, hiszen a rengeteg autótól már erősen megrongálódott, és nem tudni, hogy meddig várja még a kíváncsi turistákat. Nem messze a Colosseumtól van a Forum Romanum, mely a császári Római idején a város politikai és művészeti központja volt. Semmiképp ne hagyjuk ki a Vittorio Emanuel király emlékművét, a Szent Péter templomot, a Vatikáni Múzeumot és a Sixtusi kápolnát sem.

Szardínia:
Kristálytiszta, smaragdzöld tenger, azúrkék öblök. Hófehér homokos tengerpart, többezer éves kultúra, népszokásokban továbbélő történelem. Emberek, akikben él az évezredes vendégszerető hagyomány. A sziget mai nevét a rómaiaktól kapta, de elnevezése a görög mondavilág ködébe vész. E szerint Herkules egyik fia, a titokzatos Sardus vezetett ide egy líbiai népcsoportot.
A második legnagyobb olasz sziget Korzikától délre fekszik. Hossza északról délre kereken 270 km, szélessége keletről nyugatra mintegy 145 km. Területe magába foglalja a környező kis szigeteket is. 1850 km hosszú tengerpartja a meredek gránit vagy trachit sziklafokok és a homokos strandok váltakozó sora. A helyenként zöld, helyenként indigókék tenger nagyon gazdag halakban és remek lehetőségeket kínál könnyűbúvárok és víz alatti halászok számára. Négy nagy öböl nyílik a tenger felé: északon az Asinara, keleten az Orosei-, délen a Cagliari- és nyugaton az Oristano-öböl.

A mindössze 1,5 millió lakosú szigetet, Európa egyik legérintetlenebb területét a Tirrén-tenger választja el Olaszország partjaitól. Ezen az Európában egyedülálló egzotikus szigeten az utóbbi évtizedekben a sziget különleges természeti adottságai és a különféle ritka állatok (flamingó, muflon, törpe vadló, jégmadár), növények (eukaliptusz, mirtusz, kaktuszfüge, jázmin) védelmére számos nemzeti parkot, rezervátumot hoztak létre, amely a Mediterrán térség legnagyobb védett területei közé tartozik.
Szardínia a múlt egy darabja, ahol a mesék és a mítoszok ma is tovább élnek. A helyenként barátságtalannak tűnő, kopár vidékeket is már évezredek óta lakja az ember. Ma is gyönyörködhetünk ősi sziklabarlangokban, szinte ép föníciai városokban vagy Szardínia jelképében a nuraghekban, amelyek kőtömbökből épült erődítményszerű lakóházak és őrtornyok. Természetesen megtalálhatjuk a jól ismert római kori maradványokat és a spanyol uralom értékes emlékeit is. Rövid önállóság után Szardínia olasz befolyás alá került, s a piemonti királyság, majd az egységes Olaszország részévé vált, melynek ma is autonóm tartománya.

Mindenképp érdemes némi szabadidőt szánni a természet szépségeinek megcsodálására is, hiszen olyan szél és vízformálta kőképződményekkel találkozhatunk, mint pl. az Elefánt-szikla, a Medve-szikla vagy a "Nyomozó". Egy hajókirándulás a sziget legszebb partszakaszain, egy szárd ebéd a pásztorokkal, búvárruhát öltve megcsodálni a tenger mélyének kincseit vagy végiglovagolni a hófehér homokos tengerparton, mind a felejthetetlen emlékek közé kerülhetnek. A kis zöld vonattal olyan eldugott helyekre juthatunk el, ahová út sem vezet. A régimódi lokomotív útja csodálatos tájakon, viaduktokon vezet keresztül. Mindez a közeli trópusok szigetén.

A legfontosabb városai: északon Sassari, délen Cagliari található.
Cagliari "a Nap városa" nemcsak mert éghajlata a legkellemesebbek egyike a Földközi-tengeren, hanem mert épp délre néz, mint egy tengerre nyíló óriási ablak. A város alapjait még a pun és föníciai népek építették, majd a rómaiak idején hirtelen fejlődésnek indult. Az Óváros zegzugos utcái körbeölelik a román és gótikus elemeket ötvöző katedrálist és a középkori várat. A négy évszázados spanyol uralom sok régészeti leletet, barokk műemlékeket hagyott maga után. A tengeri kereskedelem révén virágzó város mai arculata a múlt század végén alakult ki. Szardínia fővárosa 11 km hosszú homokos stranddal (Poetto) büszkélkedhet, ahol a tenger kékjét, a kvarchomok szikrázó fehérségét élvezhetjük, amíg csak a szem ellát.

Szicília:
Napfény, tengerpart, hegyek, füstölgő vulkánkúpok, szűk sikátorokat árnyékoló száradó ruhák, barátságos emberek. A történelem és a kultúrák valószínűtlen keveréke, észak és dél, kelet és nyugat találkapontja, ahol a maffiáról szóló közhelyeket egy perc alatt elfelejthetjük. Szicíliába menni nem a maffia miatt veszélyes, hanem azért, mert utána egész életünkben visszakívánkozunk.
Ha azt mondjuk, Nápoly az igazi Dél-Olaszország, akkor mi az a további néhány száz kilométer, amely a várostól még hátra van Szicíliáig?
Szicília két jól elkülöníthető földrajzi egységre bomlik, úgymint a sziget belsejére és a tengerpartra. Az első: kopár hegyek, kiégett gabonatáblák, forróság, por, birkák. A part viszont változatos és gyönyörű, a pazar nyaralók a tengerig érnek, amit leginkább az épületek közötti rejtett átjárókon lehet megközelíteni, ha nem találjuk, maradnak a fizetős strandok. A tájról beszélve feltétlenül meg kell említeni az 3323 méteres Etnát, krátereivel, korábbi kitörések nyomaival. Elvarázsolt világ ez, amelynek meghódítása nem is olyan egyszerű.
Kevesen tudják, hogy Szicília zavaros és bonyolult történelme révén hihetetlen mennyiségű kulturális látnivalóval dicsekedhet. A szigetet már a görögök is szerették, hajdanában olyan is volt, hogy Siracusa maga alá gyűrte Athént, így egy ideig a legfontosabb európai várossá vált, miközben Taorminában felépült a világ talán legfestőibb színháza, s Agrigentóban egy komplett völgyet töltenek meg a hajdani görög templomok meglepően jó állapotban fennmaradt maradványai. Aztán jöttek a rómaiak, az arabok, a normannok, a spanyolok, és persze az olaszok: mindenki épített valamit, színházak, várak, kastélyok, katedrálisok, népek, kultúrák és nyelvek mára kibogozhatatlan egységet alkotnak.