Privilege Tours Kft. - a Tahiti és Bora Bora szakértő

Privilegetours - a Tahiti és Bora Bora szakértő

Paul Gaugin

Papeari kb. 1 órányira található Papeete-től a Tahiti Nui sziget alsó dél-nyugati csücskében. Itt található a Paul Gauguin múzeum. Gauguin szinte összes híres festménye valamelyik európai vagy egyesült államokbeli múzeumban van, így itt csak az életéről és a Tahitivel kapcsolatos élményeiről láthatunk műveket. (valamint egy botanikus kert)

Röviden Paul Gauguinról:

Eugène Henri Paul Gauguin (Párizs, 1848. június 7. – Hiva Oa,Marquesas-szigetek, Atuona, 1903. május 9.) francia festő, Van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője.

Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek.

A tisztes polgár

A volt tengerésztiszt hamarosan beilleszkedett az üzleti életbe. Mivel a hajókon fegyelemhez szokott, Párizsban is szerényen élt. A panzióban, ahol lakott, megismerte későbbi feleségét, a dán Mette Sophie Gadot, akivel 1873-ben kötött házasságot. A házasságból tíz év alatt öt gyermek született.

A festő Gauguin

1883 fordulópont Gauguin életében. A megkezdődött fegyverkezés az egész gazdaságot, így a tőzsde életét is megrendítette. Ez siettette Gauguin elhatározását: barátjával otthagyta az üzleti életet, hogy minden idejét a festészetnek szentelje. Felesége nem örült ennek a fordulatnak, érezte, hogy férje nemcsak a munkájával, hanem az egész polgári életformával szakított.

Gauguin terve, hogy majd művészetéből tartja el a családját, nem vált valóra.
Egzotikusabb helyekre vágyott. Olyan paradicsomra, ahol az élet könnyebb és a pénz alig játszik szerepet.

Tahitin

Amikor 1891-benmegérkezett Papeete-be, az ajánlólevél hatására megkülönböztetett fogadtatásban volt része. Gauguin meg volt győződve arról, hogy új élet kezdődik számára a „nemes vadak” között. Az ott élő európaiak látszólag szívesen fogadták, mert azt hitték, hogy hivatalos küldetés miatt érkezett. Gauguin lelkesedése azonban nem tartott sokáig. Rá kellett ébrednie, hogy egy szegény európai ott még kilátástalanabb helyzetben van, mint hazájában, hogy virágzik a korrupció, és az ott élő európaiak intellektuálisan és művészileg sokkal műveletlenebbek, mint otthon. Megundorodva ettől a világtól elköltözött Mataiea-ba a maorik közé.

Itt találkozott Tehurával, aki a kedvese és a modellje lett. Igyekezett megérteni a szigetlakók szokásait, vallását, ellesni örömeiket, érzelmeiket, megtanulni nyelvüket.
Az élethez szükséges anyagi eszközök hiánya és rossz egészségi állapota ellenére az 1892-es év volt a legtermékenyebb, de a festő nem sokáig bírta a nehézségeket és 1893-ban visszatelepedett Franciaországba, a zsebében mindössze 4 frank volt. Ekkor váratlanul rámosolygott a szerencse: nagybátyjától 13 000 frankot örökölt, amiből Párizsban műtermet rendezett be.

A november 4-én megnyílt kiállításán a közönség és a festőtársak értetlenül álltak művei előtt, egyedül Degas tartott ki mellette.

Úgy döntött, visszatér Tahitire. 1895-ben megnyílt második árverése, amely gyakorlatilag anyagi bukással végződött. Júliusban szállt Marseille-ben, és örökre elhagyta Franciaországot.

A nyugati parton, Punaauiában telepedett le. Pahurát, egy 14 éves lányt vett maga mellé vahinéként (asszonyaként). Nehéz hónapokat élt át. Törődött egészsége mellett a gyarmati kormányzat is sok fejfájást okozott, mert Gauguin egyre inkább a bennszülöttek pártját fogta. A magával hozott kevés pénze hamar elfogyott, és lassan ereje végén járt. 1896 júniusában már alig tudott élelmet venni, de tovább dolgozott.

1901 novemberében átköltözött a Marquise-szigetek egyikére, Hiva-Oa szigetére, Atuanába a fenyegető pestis elől, valamint azért, mert a megélhetés ott a felébe került. A falu közepén cölöpökre felépítette a híres Örömök házát.
A betegsége ágyhoz kötötte, és 1903. május 8-án meghalt. Egy dombon temették el, sírját egyszerű kőlap jelzi. Gauguin is azok közé a festők közé tartozott, akinek a művészetét csak halála után ismerték el.

Művészete

Miután megérkezett Tahitire, lázas igyekezettel festette képeit. Ekkor keletkezett a Szépművészeti Múzeumban látható Fekete sertések című alkotása is. Az első tahiti tartózkodás egyik legjobb képe, amelyen a burjánzó növényzet közepette az ottani élet ritmusát akarta visszaadni. A művön még érződik az impresszionista festéstechnika. Később az alakok megnagyobbodnak, elfoglalják a vászon jelentős részét. Így születik az Ia orana Maria (Ave Maria), amely keresztény téma, és a híres Ta matete (A piacon), amely az egyiptomi falfestményekre emlékeztet pózaival, ritmusával.

Gauguinnél a beállítás mindig megőrzött valamit stilizáló törekvéséből, amihez később egyre gyakrabban a szimbolista kifejezéssel élő, klasszikus igényű kompozíció járult. Az ábrázolás hiteles és monumentalitásra törekvő stílusát Tahiti lakóinak megismerése hozta meg. Az alakos kompozíció itt kezd művészete legigazibb kifejezésévé válni. Csak sejthető, hogy idealizálta modelljeit, olyannak festette őket, amilyennek szerette volna, hogy legyenek. Tahitin rátalált önmagára, kiteljesedett a művészete.

Művészetének kiteljesedése

Művészetének harmadik korszaka egybeesik második óceániai tartózkodásával. Ezt a korszakát is az emberábrázolás jellemzi, de megtagadja mind impresszionista, mind szintetista stílusát, mert mindkettőt szentimentális kifejezésmódnak tartja. A rajz modernizálásával, a vörös, kék, sárga, lila színek majdnem tiszta használatával kora művészi törekvéseinek összefoglalását adja. A képek laposságát az egymás mögé helyezés téralakítása váltja fel, az alakok jobban modelláltak, a színek megélénkülnek. Új stílusának egyik jellemzője a vékony kontúr. Ennek a korszaknak egyik nagyszerű alkotása a Nevermore. A festményt Manet Olympiája variációjának tartják, Gauguin alkotásai közül a legszebb, legklasszikusabb akt.

Ezután festi meg, élete egyik legkilátástalanabb időszakában, durva zsákvászonra legnagyobb méretű képét, egyben művészi és szellemi testamentumát, a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? címűt. Az emberi lét állomásait ábrázolja szimbolikus jelentőségű állatok, madarak között. Kelet-ázsiai módra jobbról balra kell végignézni. A festmény tele van hivatkozással korábbi képeire, ismerős motívumokat láthatunk rajta. Gauguin zsenialitása abban rejlik, ahogyan ezeket az oly különböző elemeket összeillesztette. A kép különálló részletei úgy olvadnak egésszé, hogy közben mindegyik megőrzi függetlenségét. A mű méretei és sík textúrája miatt úgy hat, mint egy falfestmény. Sem ez a képe, sem későbbi alkotásai nem sugároznak maradéktalan felszabadultságot, életörömet.

A Hiva-Oa szigetre való átköltözés és anyagi helyzetének javulása fellobbantotta Gauguin életerejét és alkotókedvét. Lovasképeket festett Degas-ra emlékeztető stílusban, nem véletlenül. A baráti érzés kifejezése volt ez, a kor akkori szokása szerint. Mindig is barátságban álltak, sokra becsülte festőtársát, nem utolsósorban azért, mert mindig kiállt művészi törekvései mellett. E korszaka jellemző képe a Lovasok a tengerparton.

A Barbár mesék visszanyúlik a múltba színeivel, festésmódjával. Talán a legjobb példa alakjainak plasztikus megfogalmazására. A Hívogatás kolorista képességeinek tetőfoka, a kép alakjai a legteljesebb harmóniával illeszkednek a környezetbe. Azonban az életerő maradéka is elhamvadt. Súlyos betegségében a magárahagyottság is gyötörte. Még megfestette a Kimúlt papagájokat, amelynek szokatlanul klasszicista az elrendezése, és – talán utolsó ecsetvonásaival – átfestette az odahaza készített Hóval borított breton falu-n az eget.

Híres képei Óceániai tartozkodása idejéből

1891 – Vahine no te tiare (Lány virággal), Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptothek
1891 – Tahiti nők vagy Két nő a tengerparton, Párizs, Musée d’Orsay
1891 – Fekete sertések, Budapest, Szépművészeti Múzeum
1892 – Aha oe feii? (Irigy vagy?), Moszkva, Puskin Múzeum
1892 – Arearea, Párizs, Musée d’Orsay
1892 – Nafea Faa Ipoipo? (Mikor lesz az esküvőd,?), Bázel, Kunstmuseum
1892 – Manao Tupapau (A halottak szelleme őrködik), Buffalo, Albright-Knox Art Gallery
1892 – Ta Matete (A piacon), Bázel, Kunstmuseum
1893 – Kalapos önarckép, Párizs, Musée d’Orsay
1894 – Önarckép palettával, magángyűjtemény
1894 – Anna Jamaikából, London, magángyűjtemény
1896 – Nave Nave Mahana (Az élvezetes napok), Lyon, Musée des Beaux-Arts
1896 – Te Amari No Atua (A születés), München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen
1897 – Te Reioa (Az ábrándozás), London, Courtlaud Institute Galleries
1897 – Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?, Boston, Museum of Fine Arts
1897 – Nevermore, London, Courtlaud Institute Galleries
1901 – Csendélet almákkal és virágokkal, New York, magángyűjtemény
1902 – Lovasok a tengerparton, Essen, Folkwang Museum

Paul Gaugin tahiti korszakának egyik főműve 12,3 millió fontért (nagyjából 4,26 milliárd forintnak megfelelő összegért) kelt el 2006 februárban Londonban egy árverésen, amelyen rekordáron új gazdára talált Edvard Munch norvég festő több alkotása is. A Gaugin-képnek a Sotheby`s ház aukcióján elért ára nagyjából megfelelt a korábbi értékbecslésnek.

A Két nő című alkotás 1902-ben, egy évvel a francia mester (1848-1903) halála előtt készült. Gaugin életművében a tahiti korszak képei a legritkábbak és egyben a legkeresettebbek.